KUTATÁS - 2011 - KALÓ ZSUZSA, MÁNDI BETTINA, SÓGORKA ILDIKÓ, RÁCZ JÓZSEF

Kaló Zsuzsa - Mándi Bettina - Sógorka Ildikó - Dr. Rácz József

Budapesti droghasználó várandós nők ellátásának kvalitatív vizsgálata 2009-ben


A terhesség és drogdependencia témakörében munkánk során igen összetett - és gyakran kifejezetten negatív érzelmi - reakciókkal találkoztunk. A droghasználó nők részéről félelemmel és titkolózással, az ellátórendszer munkatársai felől pedig elutasítással és az ismeretek hiányával. Több, hasonló kontextusban alakult ki stigma és diszkrimináció társadalmi szinten, ezért tartottuk fontosnak a budapesti droghasználó várandós nők ellátásának kvalitatív vizsgálatát.

A probléma kiterjedtségét nehéz megállapítani, egyrészt mert kevés megbízható adat áll rendelkezésre, másrészt mert a droghasználó várandós nők „rejtőzködő” populációt alkotnak az egészségügyi ellátásban, gyakran csak a szülés idejére jelentkeznek be. Háttéradatot szolgáltathat továbbá, hogy különösen a szülőképes női életkori csoportokban tapasztalható droghasználat (Paksi-Elekes, 2004), illetve a professzionálisok droghasználókhoz való hozzáállását illetően: 431 pszichiáter és addiktológus szakorvos megkérdezése során, 83%-uk nem szívesen vállalja kábítószer-beteg kezelését, 74,8%-uk inkább alkoholbeteg kezelését vállalná, mint kábítószer-betegét (Elekes és Paksi 2004).

A szakirodalom sem tud egyértelmű válaszokat nyújtani a droghasználó várandós nők ellátásának problémájára. Egy nemrég megjelent szakirodalmi összefoglalóban (Terplan-Lui, 2009) a pszichoszociális intervenciók vizsgálata alapján megállapítják, hogy a kríziskezelő stratégiák hatásosak az ambuláns kliensek megtartásában, de nem a szülészeti -, újszülött-problémák megoldásában. Egy másik tanulmány szerint a megkereséses (ápolók, tanácsadók, szülésznők) munkahatásossága nem mérhető, ugyanakkor több évtizedes tapasztalat alapján a droghasználó várandós nők estében az esetkezelési megközelítés segített (Gyarmathy és mtsai, 2009: 1-2).
A droghasználó terhes nők ellátása tehát nemcsak a szülészeti-nőgyógyászati problémák és a droghasználat kezelését jelenti, hanem az egészség és a szociális helyzet stabilitásának javítását és megőrzését is magában foglalja. A droghasználó várandós nő a kezelési rendszerbe kerül, és ezzel egy óriási lehetőséget kap, hogy az ellátórendszerrel kapcsolatot tartson fenn. Ezért fontos megvizsgálni az ellátás minőségét, hogy hol lehetne – a jelenlegi körülmények között is – fejleszteni a rendszeren.

Nemzetközi szinten a droghasználat női vonatkozásaival kiemelten foglalkozik az EMCDDA; több európai államban (például Dánia, Franciaország, Írország) speciális ellátóhelyeket hoztak létre, és általában kiemelten foglalkoznak az opiáthasználó várandós nőkkel, ami az intervenciót és az ellátásukat illeti (EMCDDA, 2000).

Magyarországon 2006 óta működik a Józan Babák Klub alacsonyküszöbű szolgáltatás. 2008-ban a hozzájuk forduló személyek körében 220 kontakt esetében bizonyosodott be a várandósság és „Szinte minden esetben felmerült az egészségügyi ellátás szervezésével kapcsolatos tanács vagy segítség kérése.” Ez jelentheti  azt  is,  hogy  a  droghasználó  nő  korábban  egyáltalán  nem  vett  részt terhesgondozáson, vagy azt is, hogy terhesgondozása megkezdődött, de azon belül droghasználatáról nem tudott vagy nem akart beszélni.” (Jelentés 2009: 95).


A vizsgálat folyamata, módszerei

A vizsgálat helyszíne Budapest, a probléma ismert érintettsége miatt elsősorban a
VIII. kerület. A tervezett mintaszám alacsony, ezért fókuszálunk egy kerületre, ahol a várandós droghasználók és az ellátórendszer professzionálisai érintkezésbe kerülhetnek. A célunk a személyes tapasztalatok, érzelmek, egymás iránti attitűdök megbeszélése, illetve a két vizsgálati csoport találkozásából adódó – interperszonális, intézményi - tapasztalatok, elvárások információnak összegyűjtése és elemzése.

A vizsgálat módszertanát az Egyesített Pszichológiai Kutatásetikai Bizottság (EPKEB) hagyta jóvá.
A vizsgálat folyamatát és módszerét a vizsgálati csoportok szerint közöljük. Az interjúkat az első felvételtől kezdve elemeztük, a kérdések irányadóak voltak és dinamikusan alakultak.
Az első adatfelvétel 2009 tavasszal, a második 2010 ősszel történt, a változtatásokat eszerint közöljük. 2010-ben csak várandós droghasználókkal készültek interjúk, professzionálisokkal nem.

1. vizsgálati csoport: várandós szerhasználók

A droghasználó várandós nőkkel a Józan Babák Klub helyiségében találkozunk. 2009. áprilisban kezdjük el az interjúkat, először az „állandó” kliensekkel vesszük fel az interjút, majd május, június, július hónapokban néhány vizsgálati személy látogat csak el az alacsonyküszöbű szolgáltatóhoz. 2009. augusztusban találtuk meg a megfelelő személyt, aki más droghasználó várandós nőket informál a kutatásról (és az interjúért járó honoráriumról), a legtöbb vizsgálati személlyel szeptemberben vesszük fel az interjút.

Az interjú első része egy kérdőívből áll, amelyet az interjúkészítő olvas fel és jegyezi le a válaszokat. A kérdőív kérdései az alábbi információkra vonatkoznak (Márványkövi-Melles-Légmán-Rácz 2008 alapján):
- demográfia (nem, születési idő, családi állapot, foglalkozás, jövedelemforrás, származás, együttélés, lakhatási körülmények, iskolai végzettség);
- illegális és legális szerhasználat mintázata: szerekre lebontva; első használat, gyakoriság általában és az elmúlt 30 napban;
- egészségügyi állapottal, várandóssággal kapcsolatban: HIV, hepatitis, trimeszter, akaratlagosság.

1. táblázat.  Tematikus  blokkok  és  interjúkérdések  a  terhes  droghasználó  nőkkel végzett interjúkban (2009)


Tematikus blokkok
Interjúkérdések
I. Élettörténet
Arra kérjük az interjúalanyt, hogy 2-3 vagy legfeljebb 7 fejezetre bontsa az életét, és röviden jellemezze a szakaszokat, a helyszín vagy a meghatározó élmény alapján.
Mit gondol, miért lett droghasználó? Hogyan befolyásolja az élettörténetedet a terhesség?
II. Várandósság, anyaság
Hogyan       befolyásolja     a      szerhasználatodat          és     a mindennapi életedet az anyaság?
Milyen kapcsolatod van a magzattal? Szerinted milyen anya leszel?
Hol    szeretnél     szülni?     Milyen     szülési          lehetőségekről hallottál?
Szeretnél szoptatni?
III Korábbi tapasztalatok az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatban
Milyen alacsony- vagy magasküszöbű szolgáltatásokban vettél részt?
Voltál    kórházban?    Mik     voltak    a     tapasztalataid              a droghasználat és várandósság viszonya kapcsán?
IV. Jelenlegi helyzet leírása
Milyen vizsgálatokon vettél részt?
Milyen szervezetekkel / emberekkel (például: szociális munkás) vetted fel a kapcsolatot? Honnan szereztél róluk tudomást (például: MEJOK)?
Milyen társadalmi előítéletekkel találkoztál, amióta terhes vagy?
Milyen tájékoztatást kértél és kaptál a szerfüggőségeddel és a várandóságoddal kapcsolatban?
V. Perspektívák, jövőkép; szülés, gyermek hatása a személyes jövőre
Szerinted milyen hatással lesz az életedre, hogy megszülöd ezt gyermeket?
Tájékoztattak a lehetséges kockázatokról? Milyenekről? A Te esetedben fennáll ezek lehetősége?
Szeretnéd hazavinni?
Milyen típusú ellátó intézményben éreznéd biztonságban magad?

I. Élettörténet: Az élettörténeti rész kidolgozásánál a McAdams-i élettörténeti interjú első instrukcióját használjuk fel. A McAdams-i (1995) élettörténeti interjú alapelve, hogy az interjúalany úgy mesélje el az életét, mint egy történet, mint ahogyan egy író megír egy regényt, amelynek vannak bekezdései, bevezetése, fordulópontjai, kiemelkedő eseményei, fontosabb szereplői és mellékszereplői.

Az Életfejezetek - 20-25 perces - blokkban, arra kérik az interjúalanyt, hogy 2-3 vagy legfeljebb 7 fejezetre bontsa az életét, és röviden jellemezze a szakaszokat, a helyszín vagy a meghatározó élmény alapján. Ezt a blokkot vesszük át, amelynek célja a családi háttér és kapcsolatok feltárása. Ha nem mondja, akkor érdemes külön rákérdezni az anyával való kapcsolatra, a saját születéstörténetének ismeretére.

A következő kérdés az élettörténethez, vagy az életkoncepcióhoz kapcsolódik: arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik modellel jellemzi droghasználóvá válását (etikai, biológiai, lélektani, szociológiai, spirituális, kriminalizációs, vö: Mészáros 2009: 198-199)

II. Várandósság, anyaság: A várandósság, anyaság tematikus blokk kérdéseit Rubin várandósság-meghatározása alapján állítottuk össze, figyelembe véve, hogy a szerhasználók életében a teherbeesés – mint megváltozott egészségügyi állapot - krízisintervencióra ad okot. „Rubin (1975) úgy határozza meg a várandósságot, mint az anyaságra való lélektani felkészülés időszakát, amelyben a várandós anyák négy feladatot teljesítenek: igyekeznek biztonságossá tenni önmaguk és gyermekük számára a terhességet, a vajúdást és a szülést. Másrészt gondoskodnak a gyermek, mint a család jelentős tagjának az elfogadásáról. Harmadrészt,  kapcsolatot alakítanak ki a magzattal, s végül az anyák megtanulják feladni saját szükségleteiket és vágyaikat a gyermek érdekében. Ezeket a feladatokat az anyaság mátrixának nevezi Rubin.” (Stocker-Hargitai 2007: 239)

A III-V. tematikus blokkok kérdéseit Rigó (2009), Sógorka (2009) tanulmányainak felvetései alapján állítottuk össze. Ezek a blokkok magukban foglalják a helyzet kezelésének társadalmi, pszichoszociális feldolgozásának kérdéseit, illetve az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos észrevételeket, hiányosságokat. Rákérdezünk a személyes perspektívákra is, illetve hogy ezekben hogyan tudna segíteni az ellátórendszer.

2. vizsgálati csoport: professzionálisok

Az egészségügyi ellátórendszer szintjén a droghasználó várandós nőkkel találkozó professzionális személyzettel a Baross utcai I. számú női klinikán és a VIII. kerületi védőnői hálózatban (Auróra utca) vettük fel az interjúkat. Az interjúalanyokat ajánlásra és véletlenszerűen választottuk ki. Többen elzárkóztak az interjú elől, többnyire az időhiányra hivatkozva, egy-két esetben a téma miatt. Az interjúfelvétel folyamatos volt, de a legtöbb interjú 2009 őszén készült.
Az interjú első része egy kérdőívből áll, amelyet az interjúkészítő olvas fel, és lejegyezi az interjúalany válaszait. A kérdőív kérdései az alábbi információkra vonatkoznak:
- demográfia;
- foglalkozás, tapasztalat az 1. vizsgálati csoportra vonatkozóan;
- illegális és legális szerhasználat (Kaló, Demetrovics, Rácz, előkészületben alapján).

2. táblázat. Tematikus blokkok és interjúkérdések a professzionálisokkal végzett interjúkban

Tematikus blokkok
Interjúkérdések
I. Szakmai élettörténet
Mik voltak a főbb „állomásai” a szakmai életútjának? Hol érzete magát a legjobban/legrosszabbul? Miért?
II                Szerhasználattal, szerhasználókkal való kapcsolat, tapasztalatok
Van-e valamilyen személyes tapasztalata a (legális vagy illegális) szerhasználattal kapcsolatban (volt-e a családban/környezetben szenvedélybeteg stb.)?
Volt-e már valaha kábítószer-használó páciense, kliense stb.?  Mi  volt  a  véleménye  róla?  Van-e  valamilyen

általános     véleménye,       benyomása     a      „kábítószer- használókról”?
Hogyan     reagál,     ha  megtudja,    hogy   egy                 nőbetege kábítószer-fogyasztó?
(például:  milyen  további  kérdéseket  tesz  fel,  kihez irányítja,  mi  a  véleménye,  tud-e  objektív  maradni, javasol-e gyakrabb terhesgondozáson megjelenést) Hogyan méri fel az addikció súlyosságát (például ismer- e mérőeljárásokat stb.)?
Mit  gondol,  ki  vagy  mi  a  felelős  azért,  hogy  valaki szenvedélybeteg lesz?
Mit     gondol,    milyen    hatása/hatékonysága    van    a kezelésnek a felépülésre?
III.       Jelenlegi           helyzet leírása
Ön szerint elegendő ismerettel rendelkeznek egy adott helyzet kezelésére? Ha szükséges, honnan szereznek Ön és munkatársai információt (és honnan kellene)?
Van-e valamilyen elfogadott protokoll az intézetében az addiktológiai esetekre?
Milyen technikákat, stratégiákat alkalmaz a bizalom megnyerésére?
Kapcsolatban állnak-e munkahelyén a környékbeli addiktológiai szakrendelőkkel?
Ismerik-e a Kékpont Drogambulanciát, Józan Babák-at, az NA-t stb?
Mi alapján dönti el, hogy támogatja-e egy újszülött hazaadását? Milyen intézkedéseket tesznek? (például valós lakcím leellenőrzése, kapcsolatfelvétel védőnővel)
IV. Perspektívák, javaslatok a jövőre nézve
Mit gondol, milyen terhesgondozási helyszín lenne a legmegfelelőbb a várandós kábítószer-használó nők ellátására? (például speciális szakambulanciákon, ahol részesülnek addiktológiai szakellátásban is vagy az általános terhesgondozó hálózaton belül)

Tematikus blokkok Interjúkérdések
I. Szakmai élettörténet Mik voltak a főbb „állomásai” a szakmai életútjának? Hol érzete magát a legjobban/legrosszabbul? Miért?

II. Szerhasználattal, szerhasználókkal való kapcsolat, tapasztalatok
Van-e valamilyen személyes tapasztalata a (legális vagy illegális) szerhasználattal kapcsolatban (volt-e a családban/környezetben szenvedélybeteg stb.)?

Volt-e már valaha kábítószer-használó páciense, kliense stb.?  Mi  volt  a  véleménye  róla?  Van-e  valamilyen általános véleménye, benyomása a „kábítószer-használókról”?

Hogyan reagál, ha  megtudja, hogy egy nőbetege kábítószer-fogyasztó?
(például:  milyen  további  kérdéseket  tesz  fel,  kihez irányítja,  mi  a  véleménye,  tud-e  objektív  maradni, javasol-e gyakrabb terhesgondozáson megjelenést) Hogyan méri fel az addikció súlyosságát (például ismer- e mérőeljárásokat stb.)?
Mit  gondol,  ki  vagy  mi  a  felelős  azért,  hogy  valaki szenvedélybeteg lesz?
Mit gondol, milyen hatása/hatékonysága van a kezelésnek a felépülésre?
III. Jelenlegi helyzet leírása Ön szerint elegendő ismerettel rendelkeznek egy adott helyzet kezelésére? Ha szükséges, honnan szereznek Ön és munkatársai információt (és honnan kellene)?
Van-e valamilyen elfogadott protokoll az intézetében az addiktológiai esetekre?
Milyen technikákat, stratégiákat alkalmaz a bizalom megnyerésére?
Kapcsolatban állnak-e munkahelyén a környékbeli addiktológiai szakrendelőkkel?
Ismerik-e a Kékpont Drogambulanciát, Józan Babák-at, az NA-t stb?
Mi alapján dönti el, hogy támogatja-e egy újszülött hazaadását? Milyen intézkedéseket tesznek? (például valós lakcím leellenőrzése, kapcsolatfelvétel védőnővel)
IV. Perspektívák, javaslatok a jövőre nézve Mit gondol, milyen terhesgondozási helyszín lenne a legmegfelelőbb a várandós kábítószer-használó nők ellátására? (például speciális szakambulanciákon, ahol részesülnek addiktológiai szakellátásban is vagy az általános terhesgondozó hálózaton belül)

Szociális reprezentációk (Moscovici, 1980) elméletét felhasználva azt  vizsgáljuk, hogy a professzionálisoknak milyen mögöttes elképzelései vannak a szenvedélybeteggé válás rizikóiról, mit gondolnak arról, hogy ki a felelős a probléma létrejöttéért és a megoldásáért, milyen elképzeléseik vannak a kezelés hatásáról a felépülésre, milyen személyes tapasztalataik vannak a különböző szerhasználatokról, és milyen attitűdjeik vannak a szerhasználókkal kapcsolatban?
Brickman és munkatársai (1982) segítés és megküzdés modelljét mutatják be, amelyben négy különböző lehetőséget javasolnak a problémára és a megoldásra vonatkozó felelősség mértéke és aránya alapján:
- a morálisat,
- a felvilágosodottat,
- az orvosit és
- a kompenzálót.

1. ábra: Brickman és munkatársai (1982) segítés és megküzdés modellje












A kérdések kidolgozásában Lázár és Lázár (2009) tanulmányát vettük figyelembe, akik saját tapasztalataikat és javaslataikat osztják meg. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy interjúalanyaink mennyiben felelnek meg a javaslatoknak, ők milyen stratégiákat alkalmaznak, és intézményi szinten hogyan képzelik a probléma legjobb megoldását? A javaslatokra példa:
A segítő szakmát gyakorló szakemberek  részére megfogalmazott objektív munkavégzést támogató legfőbb szempontok:
1. „Univerzalitás – Az adott beavatkozási módot bárki másnak is javasolnám?”
2. „Publikusság – Elmondanám-e egy kollégának, hogy mit akarok csinálni? Akkor is megtenném, ha nagy nyilvánosságot kapna a dolog?”
3. „Igazságosság – Egy másik klienst is ugyanígy kezelnék?”
Illetve: „Ahhoz, hogy ezt a munkát leghatékonyabban végezhessük megfelelő kommunikációs stratégiára van szükség, amely amellett, hogy egyénre szabott, nem nélkülözheti a kommunikációban rejlő motivációs és manipulatív lehetőségeket sem.
Stratégiánkat négy alapvető szempontnak kell meghatároznia:
1. információ adása, amely segít a leszokásban („ne ártson”);
2. a társadalmi kirekesztettség érzésének csökkentése;
3. az egészségügyi ellátáshoz való jog tudatosítása:
a. a születendő gyermek elveszítésének kockáztatása nélkül,
b. szánalom nélkül,
c. a teljes leszokás feltétele nélkül;
4. elfogadó magatartás tanúsítása - a leszokás feltétele nélkül, amely esetenként a beteggel történő kapcsolattartás, valamint a megfelelő ellátás rovására mehet.” (Lázár-Lázár 2009: 66)


Az adatok bemutatása és elemzése


Az adatok bemutatását a szociodemográfiai adatok ismertetésével kezdjük, majd az interjúk elemzésének eredményeivel folytatjuk: először a kódkategóriák bemutatásával, majd az egyes kategóriákhoz, kódokhoz és alkódokhoz tartozó interjúrészletekkel.
Az interjúk feldolgozásánál a klasszikus tartalomelemzés lépéseit kombináljuk a lehorgonyzott elmélet módszerével:
A tartalomelemzés, lényegében a kódolást jelenti.

  Manifeszt és látens tartalom: mivel a kutatási tervünk kérdőívből és félig strukturált interjúból áll, a manifeszt és a látens tartalmat is vizsgálnunk szükséges. Előbbi a kérdőívből, utóbbi az interjúból fakad;
  A közlések mögöttes jelentésének megértéséhez és kódolásához két kódoló végzi.

1. vizsgálati csoport: várandós szerhasználók

Az alábbi táblázatokban összefoglaljuk a vizsgálat személyeink szociodemográfiai adatait és droghasználati szokásait, amely adatokat a vizsgálat kérdőíves adatfelvétele során gyűjtöttünk.

3. táblázat. Aárandós droghasználó nők szociodemográfiai adatai (2009) (n=20)

Életkor
28,75 (18-43) év
Családi állapot
30% egyedülálló,
5% házas,
50% partner/élettársi kapcsolat,
15%  egyéb  (kapcsolat,  de  nem  együttélés,  özvegy,  párja jelenleg börtönben).
Foglalkozási helyzet
10% munkanélküli, álláskereső,
45% munkanélküli, nem keres állást, 5% teljes munkaidőben dolgozik, 10% részmunkaidőben dolgozik,
5% teljes időben háztartásbeli, 5% iskolás,
5% rokkantnyugdíjas,
5% egyéb (önkéntes),
5% nem tudja, nem válaszol.
Jövedelemforrás
5% fizetett állás, fizetés, vállalkozás, 10% segély,
55% házastárs, család, barát tartja el, 15% áruk adás-vétele (seftelés),
10% lopás,
45% gyermektámogatás,
5% prostitúció.
Származás
65% cigány,
35% magyar.
Együttélés
5% házastárssal,
30% partnerrel,
15% szülővel/szülőkkel,
50% 18 év alatti gyerekkel,
15% más családtaggal.
Iskolai végzettség
20% kevesebb mint 8 általános,
25% 8 általános,
25% befejezetlen szakmunkás, szakközépiskola, 10% befejezett gimnázium,
5% befejezett szakmunkás, szakközépiskola, 5% OKJ képzés,
5% befejezetlen főiskola, egyetem,


5% főiskola, egyetem.
Lakhatás
15% saját tulajdonú lakásban, 30% más lakásában,
15% albérletben,
40% önkormányzati lakásban.
Alkoholfogyasztás
70% nem jellemző,
25% alkalmanként fogyaszt alkoholt, 5% minden nap fogyaszt alkoholt.
Dohányzás
60% egy doboz vagy több naponta. 35% kevesebb mint egy doboz naponta, 5% nem dohányzik.
Tartós betegség
25%    (magas    vérnyomás,    méhnyakrák,    cukorbetegség, pánikbetegség).
Droghasználatból származó betegség
15% (hepatitis B).
Gyermekek száma
5% 3 gyermek,
25% 2 gyermek,
25% 1 gyermek.
Terhesség tervezése
15% tervezte,
80% nem tervezte,
5% nem tudja, nem válaszol.

4. Táblázat. A várandós droghasználó nők (n=20) droghasználati jellemzői (2009)


Használat valaha
utóbbi 30 napban
utóbbi 30 napban injektálva
Marihuána
100%
35%
-
crack
10%
5%
-
Kokain
50%
-
-
Heroin
45%
10%
10%
Amfetamin-heroin
10%
-
-
Felírt metadon
5%
-
-
Utcai metadon
5%
-
-
Suboxon
-
-
-
Más ópiátok
15%
-
-
amfetamin
100%
10%
5%
egyéb
35%
-
-

Az adatokból - a kutatási kérdésünk szempontjából – a legérdekesebb az, hogy az interjúalanyok több mint felének már legalább egy gyermeke volt, tehát az egészségügyi intézményrendszerrel már korábban is kapcsolatba került várandósként.

A kutatási terv és az interjúk folyamatos elemzése során 2009-ben 6 fő témakategóriát állapítottunk meg, amelyekről releváns információkat kaptunk.

2. rész: A  droghasználó  várandós  körében  végzett  interjúk  elemzésének  fő kategóriái a személyes és interperszonális tengely mentén (2009)






 
A hat kategóriát bontottuk tovább kódokra és alkódokra, az alábbiak szerint:

V1: A droghasználat eredetmodellje

a) Szociológiai:

a1) droghasználat, mint életforma: „sztondulással telik a nap”
   „Az, amikor az ember felkel, aztán már csak úgy tudsz felkelni, ha nyomsz, akkor elindul az ember pénzt csinálni, lopni, mit tudom én. Aztán megcsinálja az ember, ami szükséges, ha többet is tud, akkor többet, onnantól igazából már csak sztondulással telik a nap, ha megcsinálta az ember a pénzt, és akkor kezdődik a következő nap.” (T6)
   „minden ilyenkor volt, amikor buliztunk” (T4)

a2)„belevittek” (IN VIVO)
   „Tulajdonképpen ez úgy történt, hogy belevittek. Belevittek a barátnők. Volt egy-két olyan barátnő, akik ott aludtak nálunk, mi is náluk, és ők voltak azok, akik belevittek. Mert ők meg keményen csinálták és – miért ne? És kipróbáltam én is. De ha van akaratom, hogy nem próbálom ki, nem tudtam én, hogy ilyen nehéz erről leszokni, iszonyú nehéz volt.” (T23)
   „köszönhetem neki (…) én mindig visszahúzódtam ezektől a dolgoktól” (T17), [T19, T20, T21]

a3)„családi háttér” (IN VIVO) (T18, T22)

b) Kriminalizációs:
   „Én feljelentettem az illetőket, akkor felgyújtották a lakásunkat, akkor így kerültem a kékfényes riporterrel kapcsolatba. Na, mindegy, szóval egy arab maffiahálózat volt, amibe belekerültem ezzel a feljelentéssel.”(T11).

c) Lélektani: krízis következtében (például meghalt valakije, elhagyta a párja)

   „Anyámék megtudták, hogy én vele vagyok és onnantól kezdve dúlt a harc, amíg el nem szakítottak minket. És az anyám az bánja is, mert onnantól kezdtem el kábítószerezni, rá két hónapra.” (T2)
   „Ha a Laci nem hal meg, én nem vagyok kábítószeres, hanem a mai napig normális életet élnék.” (T3)
   „2 éves koromig nevelt az apunak valami közeli rokona. Anyut nem ismertem. Aztán jöttek anyuék, elvittek, utána volt egy nagyon rossz gyerekkorom.” (T5)
   „Hát, én úgy tudom elmondani, hogy nekem elég kusza életem volt, úgyhogy, ugye, gyerekkorom, ugye, nagyon rossz volt, mer’ én intézetbe kerültem”. (T7)
   „Úgy kezdődött, hogy 14 éves voltam, amikor anyu bekerült a kórházba, idegosztályra, és apámtól különvált. Két bátyám van, az egyik bekerült börtönbe, a másik elutazott.”(T12).
   „Hát, az apám az egy pszichopata volt, öt felesége volt, vagy nyolc gyereke. Én a harmadik  házasságából születtem. Az anyám alkoholista volt, aztán öngyilkos lett.”(…) Aztán zaklatott szexuálisan, aztán intézetbe kerültünk, mikor anyu meghalt, illetve mentünk, én bevittem a húgomat, mert apám addigra teljesen megkattant.” (T11).

d) Spirituális:
   „Kérdeztem, hogy micsoda, azt mondták a kábítószerektől rózsaszín a világ, meg, hogy repülök, meg ilyesmiket.”

 V2 : Terhesség:

a) pozitív

„a fiúkkal nem, mert hánytam, nagyon megviselt, a Ramónával jó volt” (T3)
„Én mind a három terhességemmel úgy voltam, hogy szerettem terhesnek lenni” (T5). „Beszélgettem vele, válaszolgatott, tehát én arra mindig figyeltem. Olvastam erről, tudod, ezt a lelki köldökzsinórt.” (T11).
   „Nagyon pozitívan, nagyon jól, ami nagyon nagy segítség. Ha ő nem lenne ilyen pozitív, akkor engem se... Jó, nem mondom, hogy nem érdekelne, de így még jobban érzem, hogy a gyerek, az tényleg kötelék két ember között.” (T10)

b) negatív: testi tünetek, félelem, anyagi, érzelmi okokból
„a fiúkkal nem, mert hánytam, nagyon megviselt, a Ramónával jó volt” (T3)
„Rosszul vagyok tőle. Még nem érzem a terhességet. Rajtam van a hányinger, amikor meg iszok is, akkor hányok.” (T13)

   „Meg hallottam is soktól már, hogy állítólag, aki az első babát elveteti, utána már lehet, hogy nem lehet már több. Mert kinek milyen a szervezete. És én féltem ettől is, hogyha később utána szerettem volna, akkor meg lehet, hogy nem lehet már babám.„ (T14)
„Szoktál aggódni?  - Nagyon sokat. Most már nem is esek csábításba.” (T10)

c) semleges (például onnantól foglalkoztatta az, hogy várandós, hogy érezte, hogy rugdos a baba, és ez látszódott is)
   „Hát, igazából akkor fogtam fel, hogy van bennem gyerek, amikor már annyira rugdosott, hogy látszott is” (T7)

d) bizonytalan (például: nincs baja a terhességgel, de nem szeretne több gyereket)
   „Most még furcsa, hogy terhes vagyok megint. Furcsa nekem, de jó érzés, nem bánom. (…) Egyébként nem rossz terhesnek lenni. De azért nem szeretnék több gyereket.” (T7)

 V2 , mint fordulópont :

a) pozitív (pl: a leszokás generátora, jobb kapcsolat a családdal)
   „Igen, de amikor terhes voltam akkor még füveztem. „De ezt én nem tudtam, hogy terhes vagyok, amikor megtudtam, én úgy nem csináltam.”(T7)
„Hát, kevesebbszer füvezek, nem olyan sűrűn, mint azelőtt.”(T13)
[családdal jobb kapcsolat kezdete] például: „Most a terhesség alatt rendeződött valamennyire a kapcsolatunk. Szóval tegnap találkoztam vele, úgy, hogy nem veszekedtünk, pedig három órát együtt voltunk. Én nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.” (T6)
   „az egy dolog, hogy én lemondtam róla, mert terhes voltam, meg beláttam, hogy anyuék is mindig mondják nekem meg minden” (T21)
   „Szoktál aggódni?  - Nagyon sokat. Most már nem is esek csábításba.” (T10)

b) negatív, például félelem
   „És akkor meg is ijedtem, hogy Úristen, mostantól már nem rólam fog szólni az élet” (T4)

c) semleges
   „amikor  drogoztam,  fel  se  vettem  annyira,  úgy  voltam  vele,  hogy  nem  is érdekel annyira, mert, ugye, nem volt tervezett” (T23)

V3: Anyai szerep:

a) pozitív (szeretne jó anya lenni, jó anyának gondolja magát, jóleső visszajelzéseket kap erre vonatkozóan)
   „Aztán onnantól arról szólt az élet, hogy a gyerek csodája.” (T4)

c) semleges
   „Mennyi időt töltesz vele?” – „Változó, valamikor tudok, valamikor nem.” (T2)

d) bizonytalan (furcsa neki)

   „Hát, még őt is teljesen váratlanul érte. És még olyan felemás állapotban van, hogy nem tudja, hogy ez, hogy lesz.” (T6)

 V3 , mint fordulópont :

a) pozitív
   „Azt mondtam, majd megváltozik minden, hogy ővégette abbahagyom a kábítószerezést és abba is hagytam.” (T3)
   „Most a terhesség alatt álltál le, a gyerek miatt? -Igen, teljes mértékben a gyerek miatt.” (T5)
   „Igen, bent is csodálkoztak, hogy, ugye, csak jó hír volt rólam. Hogy én vagyok a legjobb anyuka, mert én tudom a legjobban ellátni a gyereket, meg mindig szoros kapcsolatban voltam vele.”(T7)
   „Nem csinálom ezt a füvezést. Már le akarok róla szokni. Remélem, hogy addigra mire megszületik, már nem csinálom. Se italt, se füvet, semmit. Tisztán szeretném őt nevelni.” (T13)
   „Mindenképpen lecsökkentette a mértékét” (anyaságról beszél, mint, hogy hogyan befolyásolja az a szerhasználatot.) (T6)
   „És milyen hatással lesz az életedre, ha megszülöd?” – „hát, biztos, hogy jó.
Örülni fogok neki. Már várom.” (T18)

b) negatív
   „És akkor meg is ijedtem, hogy Úristen mostantól már nem rólam fog szólni az élet” (T4)

c) semleges
   „valójában még föl sem mértem, hogy gyerekem van” (T2)

 V4 : Személyes információszerzés a várandósság és droghasználat következményeiről:

a) tájékozatlan
   „ Nem tudom, mit okoz, de most már abba fogom hagyni”(T7) (nem tudja, mit okoz szoptatni várandósan).
   „Volt, akitől meg tudtad kérdezni, hogy mi lesz ilyenkor? -Nem kérdeztem senkit. -Miért? –Hát, féltem, az előbbi, hogy féltem, hogy mi lesz. -Hogy elveszik? -Igen. Meg édesanyám… nem akartam ilyenről kérdezgetni, meg minden, mert ki tudja, mit mondott volna.” (T21)

b) tájékozott:

b1): család, barátok
„mindenki mondta, hogy baja lesz, ismerősök, család, orvos” (T2)
„Anyukám, meg a párom. Mert ő nem csinál semmit. Szóval azért kapok leszólásokat.” (T13)
   Nekem már így mondták ezt a barátnőim is. Tudtam én amúgy, hogy ez mivel jár. Szóval arra térjünk ki, hogy tudtam, hogy mivel jár. Féltem is tőle, de annyira nagy elvonásom volt, hogy muszáj volt, hogy csináljam. (T15)

   „Hát, a nagynénikém is csinálta terhesség alatt is, és ő terhesség alatt a speed-et is, és ő teljesen egy olyan kislányt szült, hogy nagyon… beteg.” (T20)

b2) szakirodalom:

   „Hát azt inkább a szakirodalomból néztem ki.” (T6) (azt, hogy a methadon hogyan hat a terhességre). „(…) de semmi szintetikust nem használtam. Erről meg azért olvastam annyit, hogy annyit nem ártok, mintha ilyen állapotban vagyok, és nem tudom ellátni a gyerekeket, és elveszítem őket.”. (T11).
   „Védőnő is, meg olvastam is, mert én elég sokat olvasok kismamás könyveket, újságokat.” (T10)

b3): segélyvonal

   „az elsőnél egy ilyen segélyvonalat hívtam, ahol egy körülbelül huszonéves fickó hang nyugtatott meg, hogy ő igazából nem gondolná, hogy el kéne vetetni.” (T4)
   „Hát igen, volt egyvalaki, akit megkérdeztem, de csak anonim módon, és nagyon negatív volt a visszajelzés, és onnantól nem is jeleztem senkinek soha, rajtatok kívül.” (T11)

b4) korábbi gyerekekkel/rokonokkal tapasztalat

   „Hát, a következménye nem, mert én, ugye, a kicsit már láttam. A középsőnek semmi baja nem lett, csak én, ugye, kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e a gyerekkel, szóval azért is mondtam azt, hogy nehogy valami legyen.” (T16)
   „Hát, a nagynénikém is csinálta terhesség alatt is, és ő terhesség alatt a speed-et is, és ő teljesen egy olyan kislányt szült, hogy nagyon… beteg.” (T20)

b5) orvos

   „Igen, igen, az is lehet vele, hogy valami fejlődési rendellenesség, és amikor megszületik, állítólag valami bajai is lehetnek a herointól. Nem tudom, hogy neki is állítólag olyan betegségei fognak előkövetkezni, amik nekem voltak, meg ilyenek. Meg hogy bármikor el is mehet még az első hónapokból tőlem a baba, ezt is mondta. Úgyhogy én ezt nem akartam.” (T14)
   „Az addiktológiai osztályról beszéltem egy orvossal, de még így is hazudtam. Most teljesen őszinte vagyok, de nem mertem sosem ezt így felvállalni, pont a társadalmi előítéletek miatt, a tudatlanság miatt.” (T11)

V4: Intézményi információszerzés a várandósságról/droghasználat következményeiről:

a) orvos

„azt mondták, a következőt már kockázatos megszülni, de nem bánom, már nem akarok többet” (T2)

„mondták, hogy beteg lesz” (T3)
„Itt, az Auróra utcában beszélgettem a doktor úrral.” (T5)
„Mondták, hogy nem lesz egészséges, ha sok drog került a vérébe. Akkor mondták azt is, hogy örökre lehet baja neki, lehet, hogy örökös beteg lehet. Bénulással jár, sok mindent felsoroltak, rengeteg mindent, hogy az ő vérébe is benne lesz, ugyanúgy neki is fog hiányozni az az adag, ami nekem. „ [Nyírőben, szubsztitúciós kezelésen] (T23)
   „Hú, ott nagyon régen voltam már, és be voltam állva. Nem emlékszem, mi volt. De az volt, azt tudom, hogy ne nagyon csináljam, babának ártani fogok. - Mit mondtak, hogy mi lehet a baja? - Hogy valamelyik testrésze hiányozni fog.” (T22)
   „Az addiktológus mit mondott neked? - Hát, hogy nem tudja teljesen, hogy hivatalosan mit kell, hogy mondjon, hogy erről eltérő vélemények vannak, de hogy káros, igen. Tehát lehet, hogy magzati károsodást okoz.” (T11)

b) alacsonyküszöbű szolgáltatók

   „Hát, először a Aurórába mentem, ott azt mondták, hogy tíz százalék esélyem van rá, hogy valami komplikáció lesz. Azt rögtön mondták, hogy a methadonnál ez van. Olvastam ilyen cikkeket, rólatok is, meg igazából, amire kíváncsi voltam, azt meg tudtam kérdezni.” (T6)

 V5 : személyes segítségkérés, illetve –nyújtás

a) nem egészségügyi ellátórendszer

   „- És volt, aki lenézett még, mert hogy terhesen drogozol? - Hát, nagyon sok ember. Nagyon sok. Végigmentem az utcán, mindenki lenézett. Meg nem is annyira ápoltam magam, az az igazság. Nem foglalkoztam úgy semmivel, csak azzal, hogy mindennap meglegyen nekem az anyagom. És ha kellett, elmentem lopni, csakhogy legyen meg, hogy ne szenvedjek. Mert ez fájdalom. Igen. Ez miatt van most nekem bírósági ügyem is.” (T15)
   „Hát, amikor bevittek a lopott autós sztori miatt, akkor ott az összes rendőr nyolc órán keresztül osztott, hol az egyik, hol a másik. Hogy én nem gondoltam-e arra, amikor drogot használtam, hogy milyen lesz a gyerekem.” (T10)
   „Ja, volt, hogy foglalkoztak velünk, volt, hogy nem. De még az is, akinek semmi köze nem volt hozzánk, például a recepciós, nagyon bunkó volt. Nem mondom, hogy nem jogos, mert jogos, de végül is semmi közük nincs hozzá. Nem néztek mögé a dolgoknak, hogy és vajon miért?” (T10 )

b) negatív: előítélet észlelése

- „Nagyon negatív, nagyon-nagyon negatív, még sokszor azok között is, akik használók, mint úgy egy terhes nővel kapcsolatban. Érted?” A tudatlanságból is kifolyólag. Nem mentegetőzöm, csak nagyon sok ember nem is tudja, hogy miről beszél. - Ezek kik voltak?
- Hogy egy kalap alá veszik [a marihuánát] a kokainnal, vagy a heroinnal. Az ismerősök, vagy mit tudom én, akikkel egyáltalán szóba került ez a téma. Ismerősök, vagy átlagemberek, vagy orvosok, vagy bárki.” (T11)


b1) család részéről
   (T22: „Tehát apukádékkal azért szűnt meg a kapcsolatod, mert használtál?” –
„Igen.”)

b2) barátok részéről
   (T16: „volt, aki lenézett, hogy terhesen drogozol?” – „hát sokan” – „kicsodák?”
– „hát még a drogosok is”) b3) kapcsolata/párja részéről
   (T18: „Hát nem örül neki, mert már ő sem csinálja régóta. És nem örül neki, és inkább ellenzi.”; T22: „És akkor megismerted a párodat, mi történt? – „Hát nehéz volt, kaptam tőle a drog miatt.”)

pozitív: a javulás észrevétele, elismerés (például: konkrétan szomszédok által)

 „De meg van az ellenpéldája is, akik ugyanolyan idősek, ott laknak a házban. Ők meg tök aranyosan kérdezgetnek, azok látják rajtam a változásokat, hogy milyen voltam két évvel ezelőtt, és utána milyen lettem.”(T6)

semleges

   „Hát, nem igazán. Azt mondják, hogy minek drogozol, ha terhes vagy, de igazán ez senkit nem érdekel.” (T5)

 V5 : In té zm én yi se gítsé gké rés , illetve -n yú jtá s a vá ran d ó ssá gga l ka p cso lat ba n :

Hiányos intézményi segítségnyújtás:

   „A szülész nem is volt ott végig. Amikor megszültem akkor jött be aláríni, aztán szia.”(T7)
   [A T13-as interjú 11. oldala, és 12. oldala szól arról, hogy rivotrilt, szed a várandós anyuka, meg alkoholizál, meg néha füvezik, és az orvos nem kérdezi, és nem tájékoztatja kellőképpen. Ráadásul, ez egy olyan interjúalany, akinek a lánya is várandós.]

a) Negatív megkülönböztetés:

   „Igaz, hogy összevarrtak, mert vágtak engem. Ugye, az fájt. Akkor is rajtam tanultak a nővérek varrni.” (T7)
   „Igen, de azt se mondanám, hogy az sikerült, de semmi szintetikust nem használtam. Erről meg azért olvastam annyit, hogy annyit nem ártok, mintha ilyen állapotba vagyok, és nem tudom ellátni a gyerekeket, és elveszítem őket, vagy mit tudom én, olyan állapotba kerülök, hogy kórházba, vagy pszichiátriára. Mert nagyon sokszor legszívesebben bementem volna segítséget kérni. Könnyebb lett volna befeküdni és ugyanúgy elmondani, hogy valaki segítsen, csak evvel is zsarolva voltam, hogy ezzel be is bizonyítom, hogy tényleg én vagyok az, aki nem alkalmas. Már a Gyuri felől is, meg a pszichiátria felől is, meg a gyerekvédelem felől is. Ezért nem tudtam ezt a

lehetőséget kihasználni. Meg hát, pont a pszichiáterek miatt is. Tehát nem merek ott sem, mert nem úgy van ez a titoktartás.” (T11)

 V6 : Az e llá tó ren d sze rbe va ló b e ke rü lés é s a p o te n ciális kiesé s é szlelt o ka:

a) belső ok (bekerülés: saját elhatározás, kiesés: diszkomfort érzés, nem odavalóság érzése, ami megjelenhet po zitíva n is, mint, hogy mentálisan betegekkel voltak együtt, és magukat nem tartották, tartják annak,

   „Mert én nem éreztem magam ugyanolyannak, mint a többiek, például ahol voltam, ott bolondok voltak.” (T5)

vagy n e ga tí va n is, mint, hogy úgy érezték, nem érdeklik az ellátórendszer alkalmazottait (bekerülésnél például elhatározta, hogy leszokik, segítségkérés; kiesés: például elégedetlen az ellátással)

   „Szerintem van, aki nem illik oda, hogy olyan helyen dolgozzon, ha utálja az olyan típusú betegeket.” (T6).
   „Hát volt, aki azt mondja, hagyjad már ezek csak drogosok, és volt, aki normális volt. Inkább a fiatalabb korosztály aki megértőbb, én úgy vettem észre, az idősebbek nem szeretik a drogosokat.”

b) külső (bekerülés: heroin okozta rosszullét, kiesés: lopás) (bekerülésnél például túladagolás miatt, bevitte a mentő; kiesés: például visszaesés miatt nem hajlandóak tovább ellátni)

   „Herointól rámjött egy rosszullét, aztán megmosdattak, aztán ennyi.” (T7). kiesés: lopás
   „A vezető főorvos volt, aki rámhívta a rendőröket, mert elvittem a kezelőből 3 szem nyugtatót. A rendőrök úgy be voltak rágva, összeszámolták, és 160 forint volt az érték.” (T6)

 V7 : T ap a szta lat a z e llá tó ren d sze rrő l

a) Pozitív

„volt, aki jól állt hozzá, nem úgy, hogy itt a drogos” (T3)
„Teljesen jók. Olyan nyugis szobát kaptam, hogy! A szülésznő jött, amikor kellett, tök jófej csajszi volt, a párommal voltam bent, és míg vártuk a fájásokat, addig szinte buli volt. Nyugis szobában voltunk, kellemes zenét hallgattunk.” (T4)

b) Negatív

   „Azért vannak tapasztalataim, mert sokszor kerültem a Korányiba. Az szerintem a legrosszabb kórház, ami létezik. Ott ébredni tiszta  rémálom. Hideg az egész, tényleg olyan hangulata van, hogy az emberek bekerülnek oda,  és  utána  mennek  is.  Senki  nem  tartózkodik  ott  hosszabb  ideig.  Ott

mindenki lop, a mentősök is lopnak. Eddig mindig mindenemet ellopták…”
(T6).
   „Hát igen, volt egyvalaki, akit megkérdeztem, de csak anonim módon, és nagyon negatív volt a visszajelzés, és onnantól nem is jeleztem senkinek rajtatok kívül.” (T11).
   „a Thalassában, ott az se számított volna, ha meghalok, akkor sem mentettek volna meg” (T3)
   „Hát, nem úgy, mint egy rendes anyukával kéne. Látták, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi, nem egészséges, mint a többi, mert én fogyasztottam heroint, énrám úgy néztek. - Lenéztek? –Hát, igen, lenéztek. Lenéztek engem.” (T15)
   „Amikor kórházban voltál, mert gyereket szültél, feltűnt másoknak, hogy anyagozol? –Fel, és nagyon lenézik a kórházban az ilyeneket. Nagyon, nagyon lenézik. Az orvosok is. Szóval én azt sem tartottam titokban, hogy anyagozok. -Kik előtt nem tartottad titokban? -Az orvosok előtt sem. Teljesen másként kezelnek. Nagyon csúnyán.” (T9)

c) semleges

„nem voltak kedvesek, de nagyon szemetek sem” (T2)
„Hát, nem izéltek velem, mert tudták hogy már nincs velem semmi. És az orvos utána beszélt velem, és mondtam, hogy csináltam. De, hát, rájöttek persze, mikor adták a tágítót.” (T23)

 V8 : ide á lis e llá tó rend sze r:

a) „ahol nem tudják, ki vagyok”

   (T16) / „ahol nem kell megmondani a nevem” / „ahol nem hozok ezzel veszélyt a gyerekeimre”
(T17) / „ne vegyék el”
(T21) (IN VIVO)

b) „rendes” hely

   (T18) „rossz szerintem, ahol ilyen drogosok vannak”

c) „ahol nem mutogatnak rád”

   (T19) „Ilyenre elmennék. Mert a drogosok megértik egymást. Nem is kell beszélnünk, megértjük egymást. Szóval tudjuk, hogy mi van a másikkal. De bemegyek egy rendes kórházba és lenéznek.”

2. vizsgálati csoport: professzionálisok

5. Táblázat. Professzionálisok (n=20) szociodemográfiai adatai

Nem
25% férfi,
75% nő.
Életkor
36,37 (31-50) év.
Foglalkozás
45% szülésznő,
30% szülész-nőgyógyász orvos,
5% aneszteziológus,
10% intenzív terápiás szakasszisztens, 10% védőnő.
Iskolai végzettség
10%            befejezett                    szakmunkás, szakközépiskola,
10% bejezett gimnázium,
45% OKJ képzés,
35% főiskola, egyetem.
Egészségügyben eltöltött szakmai évek száma
16,62 (9-32) év.
Volt-e valaha szerhasználó kliense
95%.

3. ábra: A professzionálisokkal  végezett  interjúk  elemzésének  fő  kategóriái  a személyes és intézményi tengelyen











 
A kategóriák kódjai és alkódjai:

P1 : Személyes/intézményi attitűd a droghasználó várandós nőkkel:

a) Az attitűd iránya negatív

„Milyen érzelmeket vált ki belőled?” – „Negatív. Elítélem.” (P2)
„Dühöt és sajnálatot.” (P5)
„Az anyával szemben egy ilyen tehetetlen dühöt.” „Tehát én igazából haragszom az anyára, amiért megteszi a gyerekével. Csak az a baj, hogy amikor ezek az anyák, amikor terhes lesz, akkor ő már valószínű, hogy függő, és ő már más szemmel nézi a világot, mint, aki kívül áll.” (P4)
   „Tehát egy kábítószeres anyának a gyermeke, az hoz más veszélyt is, nem csak az, hogy a gyermek remegni fog meg nyugtalan lesz, hanem egyszerűen az ilyen anyák másfajta fertőzésnek is ki vannak téve. Nem egyszer volt hepatitis C pozitív anya, volt már AIDS-es anya gyermeke, és nem nagyon örülünk, amikor ilyen kisbaba jön ide. .(P4)
   „Tehát próbálsz távol maradni a betegtől, főleg az ilyen szer befolyása alatt álló, vagy elvonási tünetekkel rendelkező, vagy valamilyen szükségletét kielégíteni akaró, de ebben korlátozva lévő beteggel próbál az ember egy kicsit távolságtartó, ilyen tekintélyt parancsoló magatartásmódot felvenni. Na, most őnála ez nem jött be, úgyhogy megpróbáltam a saját szintjére lemenni.”(P2)

b) Az attitűd iránya pozitív

„Sajnálom, eleve, hogy rászoktak magára a drogra.” (P3)
„Szóval, mindenképpen az emberben az van, hogy valahol nem az embert kell elutasítani, hanem azt, amit csinál, és abban kell neki segíteni, hogy azon tudjon változtatni.” (P12)
   „Mindenképpen sokkal több türelem kell feléjük, mert ők azért elutasít…szóval, félnek, nagyon tartózkodóak, és félnek.” (P12)

c) semleges

   „mikor velem szembe kerül egy droghasználó, én azt neki nem nyilvánítom ki, és semmivel sem másképp foglalkozom és nem hangsúlyozom ki.” (P2)
   „igyekszem magamban tartani a személyes véleményemet.” (P5) P2: Kliens-tip o lógia:
a) szerek (legalitás/illegalitás? társadalmi elfogadottság?) mentén: dohányzás/alkoholfüggőség/drogfüggőség:

   „a dohányzás társadalmilag elfogadott (…) az az én gyengeségem, ha hozzányúlok akár a kábítószerhez vagy akár az alkoholhoz.”, „mindenki hozzányúlhatna valamihez, ha nincs bennem egy olyan, hogy nem.” (P2)

b) aki le akar szokni / aki nem akar leszokni: P3 és P16

c) belső tulajdonságok
„hazudósak, fondorlatokkal próbálkozók, igyekvők” (P2)
„a droghasználók gyenge emberek” (P1)
„Tehát van olyan beteg, akivel nem boldogulok, vagy látom, hogy hazudik, vagy tényleg ilyen mindenféle fondorlatokkal próbálkozik, attól én ideges leszek és elutasító. Viszont, ha a szikráját is látom annak, hogy akár kooperációra tudom bírni, akkor nem tudom...” (P2)
   „Megnehezíti, nagyobb odafigyelést igényel. Ha az ember be akarja őket fektetni, akkor kevésbé kooperálnak, megszöknek, nincs ritmusuk, tehát a ritmusukat a drog határozza meg, szóval kooperációra nehéz őket rávenni.” (P13)
   „Én úgy gondolom inkább, hogy ezek az emberek saját maguknak köszönhetik, és nem a környezetüknek. Valószínű, hogy vannak befolyásoló tényezők, de kipróbálni nem lenne szabad egyáltalán, mert onnantól kezdve nagy veszély van (…) Tehát, ha az akaratuk gyenge, vagy egy rossz társaságba, igen, mondhatni rossz társaságba került. De, ha belekerült egy rossz társaságba, ott is lehet nemet mondani.” (P4)
   „A személyiségfejlődésnek vannak lépcsőfokai, és nyilván, valahol, valamilyen sérelem éri.” (P2)

d) külső tényezők

„túlzott jómód” (P3)
„rossz társaság” (P3)
„családi konfliktus, családon belüli erőszak, párkapcsolati problémák” (P5) Transzcendentális:
   „Amikor te egy ilyen erőnek a hatalmába kerülsz, akkor ez nagyobb, mint te, nem tudsz belőle…nem tudsz a magad erejéből kitörni, csak segítséggel. (P12)

 P3 : Akció /cse l e kvé s

 Sze m é lye s

a) pozitív irányultság

   „mert szeretem a gyerekeket, ezen belül ezeket a legkisebbeket még jobban.”
(P4)

b) semleges

   „Semmilyen, hidegen hagyott” (P13) [válasza arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy szerhasználó a várandós nő.]
   „tehát, ha beszélünk az anyával, akkor nem a sorsáról, tehát nem az életéről van szó, hanem az alatt a pár perc alatt, amíg beszélünk, a gyermek állapotáról adunk neki a mi általunk adható információkat.” (P4)

 In té zm én yi

a) nincs (lásd 8. akció hiányának okánál)

b) van: szól a kórházi szociális munkásnak, vagy felveszi a kapcsolatot azzal az intézménnyel, ahol a függőség miatt már kezelték a beteget

„Szólok a kórházi szociális munkásnak” (P2).
„Felvesszük az addiktológiával a kapcsolatot (…), vagy ezek már járnak, ilyen leszoktató programon vannak (…), velük tartjuk a kapcsolatot.” (P3)
   „Kihez irányítod a beteget?” – „Klinikai gondozó” (P5)

 a kció va gy a kció h ián yá n a k o ka

a) segíteni akarás;

b) „kötelességem”

   „attól még kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, attól függetlenül, hogy segítenem kell, én úgy értem, hogy ez a kötelességem és kötelességünk” (P2)

c) „nincs idő”

   „ha valaki terhességmegszakításra megy, nincs elég ideje az őt ápoló professzionálisnak, hogy a bizalmába férkőzhessen és segíthessen neki” (P2)

d) „nem is biztos, hogy engem elfogad és kinyílik” (P2)

 P4 : Dro gh a szn á lat ra vo n a tko zó t á jéko zo tt sá g (m e gíté lése )

a) elég

b) nem elég (fontos lenne tudni az ő külön gyógyszerezésüket, felismerni az elvonási tüneteket) (P2)

„Nem gondolom, hogy tájékozott vagyok”(P2)
„Hát, a kábítószer-fajtákról meg a hatásukról, hát, nem tudom. Amit úgy általában, tehát, ami az iskolában, vagy egy-egy ilyen tájékoztatón meghall az ember. Tehát itt külön erről nincsen. Az adott gyereknek a kezeléséről kapunk, hogy mit szedett az anya, vagy, hogy próbált-e leszokni, vagy nem. Tehát az adott gyerekről. De különösebben, több információt, nem. Én ebben nem vagyok mélyebben benne.” .” (P4)

 P5 : Sze mé lye s/in té zmé n yi jövő ké p /p e rspe ktíva

1. a droghasználó várandós nők problémáját megoldaná:

a) a terhesség megszakítása, (P2): (ha a baba nagyon függ születésekor bizonyos szerektől, akkor a) annak a kezelése sokba kerül a társadalomnak, b) a gyerek nagy hátránnyal indul)


   „Minden esetben ezt gondolod?” – Én azt gondolom, hogy igen. Ezeknél, ha a terhességet kiviselik, lásd példát, az újszülötteknél elvonási tünetek, azoknak a kezelése és későbbiekben ezeknek a gondozása, ezek azért borzasztó sok pénzbe kerül és a társadalomnak, biztos, hogy anyagiban nagyon sokat kell erre áldozni”; P2:
   „Így is, ha egészségesen születsz és megfelelő családba, akkor is nehéz. És ezek a gyerekek annyira mínusszal indulnak…” (P2)

b) fogamzásgátlás (spirál, lekötés)

   „Mi az, ami tudna segíteni a terhességmegszakításon túl?” – „Mindenképpen a fogamzásgátlás. (…) Hát, ha megoldott, mindenképpen a spirál vagy lekötés.” (P2)

c) szülészeti osztály addiktológussal

   „(…) a terhes anyákat nagyon sok helyen nem fogadják. Tehát például bélpanasszal, egy vakbéllel is inkább a terhesekhez nem nyúlnak, hanem küldik be női klinikára, tehát én inkább szerintem az lenne a jó, ha lenne egy olyan kialakított osztály itt, terheseknek meg szülésre, ahol szülészek vannak, de lenne egy ilyen orvos, aki az ő gyógyszerelésüket… Tehát úgy mint, ahogy van egy belgyógyásza a háznak, lenne egy ilyen addiktológusa” (P3)

d) „attól függ, melyik a fontosabb” (terhes patológiával szülészeti osztályon feküdjön a beteg és álljon rendelkezésre addiktológus, de ha a drogfüggőség mellett nincs terhes patológia, akkor addiktológián kezeljék, és ha kell, kérjenek szülészeti konzíliumot) (P4, P5)

   „Hát, nyilván, azért nem kell folyamatosan bent lennie valakinek, ha csak nincs valami terhes patológia (…), de a függőséget nyilván sokkal gyakrabban kell ellenőrizni vagy kezelni” (P4)
   „Azért, mert neki a fő „probléma”, amit meg kell oldani, az a szerhasználata, illetve a leszokása, és hogyha egy eseménytelen terhessége van ettől függetlenül, akkor bőven elég egy szülész-nőgyógyász konzílium arra, hogy megítélje, hogy a gyereke jól van-e.”

e) addiktológiai osztály szülészeti-nőgyógyászati konzíliummal ( c) pont ellentéte)

   „Azért, mert neki a fő „probléma”, amit meg kell oldani, az a szerhasználata, illetve a leszokása, és hogyha egy eseménytelen terhessége van, ettől függetlenül, akkor bőven elég egy szülész-nőgyógyász konzílium arra, hogy megítélje, hogy a gyereke jól van-e.” (P5)

2. mi alapján engedné haza a gyereket a droghasználó nővel:
a) a gyereket biztonságos környezet fogadja otthon (P2,P4) (P2: „nincs-e veszélyben a gyerek”,
P4: „az otthoni körülmények is nagyon fontosak.”)


b) a szociális munkás döntésére bízná

   (P3) (P3: „A ti ítéletetekben megbízunk”)

c) a gyerek függőségének a mértéke a mérvadó

   (P4) „(…) tehát hogy amikor a gyerek megszületik, mondjuk, a gyerek mennyire függő különböző szerektől”

d) az anya le akar-e szokni

   (P5) „Milyen tényezőket vizsgálnál ahhoz, hogy hazaadható-e egy gyermek vagy nem?” – „Hát, először is az édesanya le akar-e szokni”)

negatív attitűd oka:

a) más ellátást igényelnek

b) saját élmény (saját, családban vagy ismeretségi körben tapasztalt élmény meghatározza)

c) „a gyereket belekényszeríti a szerhasználatba” (P5) (IN VIVO)


Diszkusszió

Az adataink és elemzésünk alapján, több szinten ambivalenciát találtunk. A várandós droghasználó nők akartak is terhesek lenni, meg nem is (gyakran ellentmondásban állt a kérdőívre adott válasz az interjúban kifejtett attitűddel).
A gyermeknevelés egy drága, és hosszútávú elköteleződést kívánó esemény. Sok nőt a terhesség anyagilag függő helyzetbe hoz az apával vagy a családjával (ez pozitív és negatív hatásként is megjelenik). A legtöbb nő számára a terhesség erőteljes érzelmi bevonódással jár.
A droghasználó várandós nők számára ambivalens érzéseik kiváltó oka továbbá a terhesség elfogadása és környezetük tájékoztatása. A legtöbb várandós nőt körülvevő személy reakciója az, hogy azonnal abba kellene hagyniuk a szerhasználatot, és elítélik őket, ha nem hagyják abba. Ugyanakkor a szerhasználat eredete gyakran köthető megküzdési/túlélési/alkalmazkodási módokhoz, így a használat abbahagyása a fizikai mellett, érzelmi-pszichológiai problémákat okozhat.
Néhány nő abban a (tév)hitben élt, hogy a droghasználat miatt már meddővé váltak, ezért a terhesség olyan pozitív érzéssel töltötte el őket, hogy okot adott a gyermek kihordására (pozitív fordulat). Más nők számára a terhesség lehetőségének tagadása lehetőséget nyújtott arra, hogy fenntartsák a szerhasználatot is. Gyakran a második trimeszterig el sem fogadták a terhesség tényét. Ennek a bizonytalanságnak hatása lehet az anya és a magzat egészségére is.
A terhesség titokban tartása egyben azt is jelenti, hogy megnövekszik az érzelmi ambivalencia (distressz), amelyet nem tud megbeszélni senkivel egy biztonságos helyen,     ahol     információkat     kaphatna     az     egészségügyi     ellátásról     és terhesgondozásról. Az intervenciót tovább komplikálják a - gyakran egymással is ellentmondásban lévő - szociális, családi, morális, gazdasági ügyek.
A szülés volt az a pont, amitől a leginkább féltek, az a pillanat, amikor meglátják a gyermeket. Ugyanakkor ez volt az a „nyilvános” cselekedet is egyben, amelyet nem elaborálhattak. A szülést általában szintén erőteljes érzelmek jellemzik, és a kiszolgáltatottság. A kiszolgáltatottság és bizonytalanság mértéke csökkent a szerhasználat abbahagyásának idejével.
Az anyaság növelte a nők felelősségvállalását, ugyanakkor megmaradt a bizonytalanság. A leginkább attól féltek, hogy a droghasználat következtében elvesztik a gyermeküket, hogy az ellátórendszerben lenézik őket, esetleg feljelentik őket a rendőrségnél.
Az anyaság társadalmi koncepciója terhelt: általában senki nem tudja megmondani, mitől jó egy anya, de azt igen, hogy mit csinál rosszul. A „rossz anya” megbélyegzése személyes, szociális zavarokhoz vezet, gyakran  szociális izolációhoz, amely visszavezethet a szerhasznált eredeti funkciójához.
Ugyanakkor a magánnyal, a nehézségekkel és a kétértelműségekkel együtt, az anyává válás, az anyaság a felnőtt női identitás része (Chodorow 1978; Oakley 1980; Notman and Nadelson 1982; Salmon 1985).
Az ellátórendszer  képviselői körében is jellemző az ambivalencia. A professzionálisokat is jellemzi a terhesség/anyaság szociális konstrukciója, amely okán pozitív attitűd jellemzi a viselkedésüket, ugyanakkor a szerhasználatról való tájékozottság hiánya és az ismeretlentől való félelem miatt negatívan, vagy bizonytalanul és semlegesen viselkednek. Általában jellemző, hogy az intézmény sem segít a bizonytalanság feloldásában, ugyanis nincs protokoll, amire támaszkodhatnának a döntéshozatal során, nincsenek szakemberek, akikhez fordulhatnának. A pozitív attitűd és a segítségnyújtás fókusza elsősorban a gyermekre vonatkozik. A segítségnyújtásból fakadó pozitív szemlélet összekapcsolása ismeretekkel, produktív lehetne.


A kutatás értékelése

A droghasználó várandós nők ellátásának vizsgálatára kvalitatív módszertanú kutatást terveztünk, több okból: a minta speciális jellege, rejtettsége, a kutatás idői korlátai, de elsősorban a kutatási kérdés nyitottsága miatt. A kvalitatív módszertan lehetőséget nyújtott arra, hogy a vizsgálati csoportok szemléletét és attitűdjét megértsük és értelmezzük.
Ez lehetővé teszi, hogy a későbbiekben egy kvantitatív szemléletű kutatást a kódstruktúránkra alapozva tervezzünk meg.
A módszer megfelel a nemzetközi standardoknak (vö: Banwell-Bammer 2006, Bonati és mtsai 1990, Terplan-Lui 2009) és a hazai az Egyesített Pszichológiai Kutatásetikai Bizottság (EPKEB) hagyta jóvá.

A kutatás a Szociális és Munkaügyi Minisztérium KAB-KT-M-08-001 pályázata támogatta.


Irodalom

  1. Babbie, E. (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.
  2. Banwell C. – Bammer G. (2006): Maternal habits: Narratives of mothering, social position and drug use. International Journal of Drug Policy, 17: 504-513.
  3. Beke Anna, Harmath Ágnes, Rigó János Jr., Molnár Gizella, Nobilis András (1997)  Drogfogyasztó  anya  újszülöttjének  ellátása.   Gyermekgyógyászat. 48. 640 - 649.
  4. Bjørg Hjerkinn, Morten Lindbæk and Elin Olaug Rosvold (2007): Substance abuse in pregnant women. Experiences from a special child welfare clinic in Norway. BMC Public Health, 7:322.
  5. Bonati M., R. Bortolus, F. Marchetti, M. Romero, and G. Tognoni (1990): Drug use in pregnancy: an overview of epidemiological (drug utilization) studies. Eur J Clin Pharmacol 38: 325-328.
  6. Brickman P., Rabinowitz V. C., Karuza J., Coates D., Cohn E., Kidder L. (1982): Models of Helping and Coping. American Psychologist, 37, 4: 368-384.
  7. Chavkin W. (1990): Drug addiction and pregnancy: policy crossroads. AJPH,
  8. 80, 4: 483-487.
  9. Demetrovics Zsolt (2007) A droghasználat funkciói. Akadémia Kiadó. Budapest.
  10. V A Gyarmathy, Giraudon I, Hedrich D, Montanari L, Guarita B, Wiessing L (2009): Druguse and pregnancy – challengesforpublichealth. EUROSURVEILLANCE, 14, 9: 1-4.
  11. EMCDDA (2000): Problems facing women drug users and their children.
  12. Jelentés (2009). 2009-es ÉVES JELENTÉS az EMCDDA számára. “MAGYARORSZÁG”
  13. Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról. Nemzeti Drog Fókuszpont. Reitox.
  14. Kaló Zsuzsa, Demetrovics Zsolt, Rácz József (-): A marihuána-használati kérdőív (MSI-X-HUN) validálása. Előkészületben.
  15. Kvale, S. (2005): Az interjú. Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba. Jószöveg Kiadó, Budapest.
  16. László János (1999): Szociális reprezentáció. Kollektív, társas, társadalmi. Magyar Pszichológiai Szemle.
  17. Lázár Levente & Lázár Cseke Éva (2009): Kábítószer-használó várandós nők szülészeti ellátása során alkalmazott kommunikációs technikák. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Iildikó (szerk): Droghasználó terhes nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 60-70
  18. Márványkövi Ferenc, Melles Katalin, Légmán Anna, Rácz József (2008): A kezelésbe jutás akadályai roma és nem roma, kezelésen kívüli intravénás használók körében Budapesten. Addiktológia, 3-4: 205-233.
  19. Mészáros Piroska (2009): Droghasználó emberekkel kapcsolatos előítéletekről. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 195-209.
  20. McAdams, D. P. (1995). The life story interview. A webről: 2008/03/12: http://www.sesp.northwestern.edu/foley/instruments/. Kézirat.
  21. Moscovici, S. (1984): The phenomenon of social representations. In: Farr R. M.& Moscovici S. (szerk): Social Representations. Cambridge University Press, Cambridge. 3-69.
  22. Olofsson, M. (2007): FAMILY CENTER OF COPENHAGEN. Copenhagen University Hospital Hvidovre and Rigshospitalet. A Program for  Substance- using Pregnant Women and their Infants. National and International Experts´Advisory Conference, Oslo.
  23. Paksi Borbála (2003) Drogok és felnőttek. A tizennyolc év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón, Magyarországon. Nemzetközi Drogmegelőzési Intézet. Kutatások 4. L’Harmattan Kiadó. Budapest.
  24. Rácz József (2006): Kvalitatív drogkutatások. L’Harmattan, Budapest.
  25. Rigó János Jr. (2009): A drogfogyasztó várandós nők terhesgondozása. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználóvárandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 9-20.
  26. Sógorka Ildikó (2009): A kábítószer-használó várandós nők szociális problémáinak kezelése a kórházi szociális munka során. In: Rigó János Jr., Oberth József, Sógorka Ildikó (szerk): Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása. MEJOK, Budapest, 195-210.
  27. Stocker A. K. & Hargitai R. (2007): Az anya-magzat kötődés narratív pszichológiai vizsgálata. Pszichológia, 27, 3: 239-259.
  28. Szokolszky Ágnes (2004). Kutatómunka a pszichológiában. Osiris, Budapest.
  29. Terplan M. & Lui S. (2009): Psychosocial interventions for pregnant women in outpatient illicit drug treatment programs compared to other interventions (Review). The Cochrane Library. www.thecochranelibrary.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése