SZAKMAI IRÁNYELV (TERVEZET) - JÓZAN BABÁK, 2014 - Pszichoaktívszer-használó nők ellátásának speciális eljárásai a várandósgondozásban

Oberth József, Dr. Kaló Zsuzsa

Pszichoaktívszer-használó nők ellátásának speciális eljárásai a várandósgondozásban 

– A Józan Babák Klub 2014. június 10-ei javaslata a várandósgondozásról szóló 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelethez kapcsolódó addiktológiai szakmai irányelvre, Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GyEMSzI) részére

Ellenőrizte: Bíróné Asbóth Katalin védőnő, mentálhigiénikus, Csordás Ágnes védőnő, Dr. Fórizs Éva védőnő, addiktológus, felnőtt- és gyermekpszichiáter.

Az alábbiakban áttekintjük a pszichoaktív szer használó várandós nők ellátása néhány sajátos szempontját és eljárását. Elsősorban a várandósgondozás szereplői (szülész-nőgyógyász szakorvos, szülésznő, védőnő, háziorvos) és az addiktológiai szolgáltatások (a továbbiakban ide értve az egészségügyi, szociális szolgáltatások, önsegítő / tapasztalati segítő / sorstárssegítő programok összességét) együttműködését mutatjuk  be,  illeszkedve  a  26/2014.  (IV.  8)  EMMI  rendelet  a  várandósgondozásról  (a  továbbiakban:

„rendelet”) szabályaihoz.

1. A célcsoport elérése és bevonása a várandósgondozás és az addiktológiai ellátások folyamatába

A rendelet 2. § (1) bekezdése szerint: „A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely a) a védőnő, b) a háziorvos, c) a szülész-nőgyógyász szakorvos, d) a várandós választása esetén a szülésznő, valamint e) a várandós együttműködésén alapul”.

Az együttműködés szempontjából figyelembe kell vennünk, hogy a pszichoaktív szer használó várandós nők több okból másoktól eltérően kapcsolódhatnak be a várandósgondozás folyamatába, elérésük, bevonásuk nehezebb lehet. Az alábbiakban néhány jellegzetes problémát veszünk sorra, illetve azt, hogy ezek kezelésében addiktológiai (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb.) szervezetek milyen segítő szerepet vihetnek?

1.1.  Addiktológiai kockázatok és ellátási szükségletek elsődleges felmérése 

A várandósgondozás folyamatát jelentősen hátráltathatja, ha a várandós nő pszichoaktív szer használatáról nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésre információk. Ennek mérséklése érdekében ajánlott standard kérdőíveket alkalmazni, amelyek egységes értékeléshez és összehangolt kezelési stratégia kialakításához segíthetik a gondozásban részt vevő segítőket.

A várandósgondozás szereplői, az addiktológiai szolgáltatók (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. szervezetek munkatársai) a várandós nő addiktológiai jellemzőinek elsődleges felmérésére SURP-P (1) kérdőívet alkalmaznak. A kérdőív célja annak meghatározása, szükséges-e és milyen irányba jelzést adni a várandós nő pszichoaktív szer használatáról. A kérdőív kiterjed

- a használt pszichoaktív szer(ek) megnevezésére,

- az aktuális használat gyakoriságára,

- az aktuálisan használt mennyiség meghatározására,

- az   esetleges   korábbi   addiktológiai   ellátások   felsorolására,   az   ismert   kezelő   intézmény(ek) megnevezésével.

A kérdőívhez kapcsolt tájékoztató tartalmazza, mely válaszok esetén

a) addiktológiai szempontból „alacsony kockázatú” az eset, és – a várandósgondozás rendszerében – elégséges tájékoztatni „a várandóst a várandósság alatt követendő egészséges életmódról, különös tekintettel a dohányzás, az alkohol- és kábítószer fogyasztás várandósságra gyakorolt káros következményeiről”,

b) „magas kockázatú” az eset, amiről tájékoztatni szükséges a szülész-nőgyógyász „felelős személyt”. A magas kockázatú esetek körében eljáró felelős személy a várandós nő addiktológiai jellemzőinek elsődleges felmérésére (2) EuropASI kérdőívet alkalmaz. A kérdőív értékelése szerint, a várandósgondozást

a) a várandósgondozás szereplői végzik, vagy

b) a felelős személy számára kötelező addiktológus szakorvos bevonása.

A magas kockázatú esetekben a felelős személy

a) a várandósgondozás időtartama alatt legalább a 10-12. és a 22-24. hetek időszakában, illetve szükség esetén konzíliumot tart addiktológus szakorvossal,

b) legkésőbb a szülés várható időpontja előtt 8 nappal, addiktológus szakorvos bevonásával, javaslatot tesz a várandós nő és/vagy születendő gyermeke további egészségügyi, szociális, jogi, esetlegesen gyermekvédelmi ellátására, utánkövetésére.

1.2. Esetmenedzselés - Pszichoaktív szer használó várandós nő ellátásában ajánlott esetmenedzser alkalmazása. Az esetmenedzser kulcsfontosságú személy, aki biztosítja a várandós nő különféle segítői szerepek, kompetenciák, tevékenységek, intézmények közötti eligazodását, összehangolja és koordinálja a teljes gondozási folyamatot.

Az esetmenedzser lehet a várandósgondozás valamely szereplője, addiktológiai szolgáltató (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. szervezet) munkatársa. Az esetmenedzser kiválasztásában minden esetben el kell fogadni a várandós nő döntését, mivel az esetmenedzselés akkor lehet hatékony, ha a várandós nő és az esetmenedzser között önkéntes és bizalmi viszony áll fenn.

A várandós nő az esetmenedzser részére meghatalmazást adhat, aki ezt követően képviselőjeként – vele együttesen vagy önállóan – járhat el (közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 40. §), egyebek között a várandós nő „nevében” nyilatkozatot tehet, adatait kezelheti, továbbíthatja stb. A képviselő a meghatalmazásában konkrétan megnevezett ügyben (például „várandósgondozás szervezése”, vagy „addiktológiai ellátás szervezése”) láthat el képviseletet. A meghatalmazás tartalmát az eset jellemzőitől függően célszerű meghatározni, azzal, hogy hosszabb távra tervezhető képviselet esetén nem csak a várandósság időszaka, hanem a szülés után időszak igényeit is figyelembe lehet venni. A képviselő meghatalmazása jellemzően kiterjedhet

-                   várandósgondozás, addiktológiai, és/vagy más szakellátás,

-                   lakhatás, bentlakásos intézményi ellátás, más szociális ellátás szervezésére,

-                   pénzbeli szociális ellátás megszerzésére,

-                   gyermekvédelmi, gyámhatósági eljárásra,

-                   (ügyvéd által végzett) jogi segítségnyújtás, áldozatsegítés szervezésére stb.

1.3. A várandósgondozás szereplőivel szembeni bizalmatlanság

Ha a szerhasználó várandós nő elutasítástól, stigmatizációtól, megalázó bánásmódtól tart, előzetes várakozása hátráltathatja vagy késleltetheti a várandósgondozás igénybe vételében. Ennek kiküszöbölésére, addiktológiai szolgáltatók (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. szervezetek) egyrészt ajánlhatnak olyan, általuk már ismert közreműködőt (például szülész-nőgyógyász szakorvost), másrészt – a várandós nő egyetértésével – közvetlenül kapcsolatot vehetnek fel a várandósgondozás szereplőivel, felajánlhatják közreműködésüket az ellátás monitorozásában, szükség esetén, személyes kíséretet biztosíthatnak egyes ellátások igénybe vételéhez. Mind a kapcsolatfelvétel támogatása, mind a várandósgondozás nyomon követése hozzájárulhat a várandós nő és a várandósgondozás szereplői közötti bizalmi kapcsolat kialakulásához és fenntartásához, a gondozás folyamatosságához.

E tevékenységek elsősorban hivatásos segítői feladatok, ugyanakkor kivitelezésükbe be lehet vonni önkéntes vagy önsegítő személyeket, csoportokat. A nem hivatásos segítők, például saját tapasztalatok megosztásával, jelentős személyes megerősítést adhatnak az együttműködés fenntartásához, vagy például közreműködhetnek személyes kíséret biztosításában, ami – gyakorlatilag – feltétele lehet egyes ellátások sikeres igénybe vételének.

1.4. Várandós  állapot lehetségesnél  későbbi  felismerése 

Előfordul, hogy pszichoaktív szerhasználó várandós nő az állapotát kísérő testi tüneteit a szerhasználat  kísérő  tüneteiként  értelmezi,  ezért várandósságát a lehetségesnél később ismeri fel.

Ha a várandós nő kapcsolatban áll addiktológiai szervezettel, annak munkatársai  segítséget nyújthatnak számára az aktuális tünetek értelmezésében. Emellett bármely szolgáltató szervezetnél lehetséges terhességi tesztet végez(tet)ni, vagy a jelentkezőt olyan egészségügyi ellátás felé irányítani, ahol a várandósság tényét megállapíthatják.

1.5. A szerhasználat titkolása vagy kisebbítése

Az addiktológiai szolgáltatók előnye lehet, hogy egy aktuálisan várandós nővel korábban vagy jelenleg eleve az ő pszichoaktív szer használata miatt kerülnek kapcsolatba. Ebből adódóan, ha a várandós nő a várandósgondozásban nem vesz részt, vagy ott (részben) titkolja szerhasználatát, lehetőségük van tisztázni magatartása okait.

Lehetséges, hogy a várandós nő valamely jogi szankciótól, például büntetőjogi felelősségre vonástól, vagy a születendő gyermek elhelyezésétől stb. tart. Egyes kérdések kezeléséhez érdemes rendszeresíteni olyan kiadványokat (például szórólapokat), amelyek bármely segítő szervezet rendelkezésére állhatnak (például az interneten keresztül), és tisztázzák

- a hatályos büntetőjogi szabályokat (kábítószer-használat, a magzat veszélyeztetése stb.),

- az ellátásban részt vevő személyek, intézmények (védőnő, orvos, gyermekjóléti szolgálat stb.) jelzési, illetve titoktartási kötelezettségeit,

- az ellátottjogi szabályokat,

- a jogi segítségnyújtási formák igénybe vételének szabályait és eléréseit stb.

Máskor szükségessé válhat olyan komplex esetkezelés alkalmazása, amelyben jogi tanácsadó vagy képviselő is részt vesz. Ilyen lehet, ha például felmerül a születendő gyermek későbbi elhelyezésének lehetősége, részben a szerhasználattal összefüggésben. Mind az eset kimeneteléről való előzetes konzultáció, mind a későbbi jogi tanácsadás vagy képviselet biztosítása garanciális elemként elősegítheti, hogy a várandós nő részt vegyen a várandósgondozásban, továbbá azon belül szerhasználatáról pontosan informálja az őt gondozó szakembereket. (Ügyvéd által végzett jogi tanácsadást vagy képviseletet általánosan a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény rendelkezései szerint lehet igénybe venni.)

A szerhasználat (részbeni) eltitkolását motiválhatja, ha a várandós nő nem bízik az ellátás valamely helyi szereplőjében. Előfordulhat, hogy a gondozásában részt vevő szakember szűkebb lakókörnyezetében él, ismeri, esetleg gondozza a várandós családtagjait, ismerőseit, és a várandós nő emiatt – tartva az információ indiszkrét kezelésétől – fél szerhasználatáról beszámolni. Amennyiben a bizalmi kapcsolat nem teremthető meg, szükségessé válhat más (távolabb élő, a szerhasználat kezelésében jártas stb.) szakember (például szülész-nőgyógyász) bevonása.

Felmerülhet, hogy a szerhasználat (részbeni) eltitkolására nincs racionális magyarázat, így indokolt lehet pszichológus, pszichiáter bevonása.

1.6. Kockázatértékelés

A várandósgondozásban való részvételt befolyásolhatja, ha a pszichoaktív szer használó várandós nő pontatlanul (alul- vagy túl-)értékeli magatartása kockázatait.

Az alulértékelt kockázat előidézheti például, hogy egyáltalán nem, későn, vagy az indokoltnál kevesebb alkalommal vesz részt várandósgondozásban, vagy más ellátásban. A túlértékelt kockázat például indokolatlan abortuszhoz, jelentős stresszhez, irreális félelemhez (a magzat megbetegedéséről, haláláról stb.) vezethet.

A várandós nő (és a segítő közreműködők!) helyes kockázatértékeléséhez kerülni kell az egyoldalú (például csak veszélyeztető  tényezőket hangsúlyozó) tájékoztatást, helyette  célszerű minél  több ellenőrzött, tapasztalati tényt ismertetni, továbbá – ha lehetséges – a helyzetértékelésbe a feladatra felkészített sorstárs önsegítő személyeket, anonim önsegítő csoportokat bevonni. Ez bizonyos mértékig tehermentesíti is a szakmai közreműködőt.

2. Addiktológiai szolgáltatások igénybe vételére vonatkozó szabályok

A rendelet 5. §. (1) f) pontja szerint a védőnő, a 10. §. f) pontja szerint a felelős személy „szükség szerint tájékoztatja a várandóst a dohányzásról, az alkohol- és kábítószer fogyasztásról történő leszokást támogató programokról”.

2.1. Addiktológiai szolgáltatások jegyzéke 

A várandósgondozás szereplői által e tájékoztatás keretében ajánlható programokról az interneten elérhető, folyamatosan frissülő intézményi, szolgáltatási jegyzéket kell közzétenni, amely tartalmazza a bevonható addiktológiai szolgáltatások profiljait, pontos neveit és elérhetőségeit.

2.2. A leszokás kötelező orvosi kontrollja

A várandósgondozás szereplőinek, különösen magas kockázatú esetben, figyelmeztetniük kell a várandós nőt, hogy a pszichoaktív szer használat mérséklése, illetve elhagyása további kockázattal járhat, ezért azt kizárólag addiktológiai intézményi támogatással kezdje meg. Fontos figyelmeztetni a nem orvos által írt gyógyszer(ek) szedésének veszélyeire, illetve arra, hogy gyógyszerelés megkezdéséhez vagy megváltoztatásához elengedhetetlen az orvosi közreműködés. Javasolt, hogy indokolt esetben, az addiktológiai ellátás igénybe vétele érdekében, a várandósgondozás szereplője a várandós nővel közösen vegye fel az ellátási kapcsolatot.

2.3. Elsőbbség az ellátásban

Az addiktológiai szolgáltatások mindegyikének igénybe vételében a várandós nők elsőbbséget élveznek.

2.4. Kompetencia

Bármely (különösen is kiskorú, cselekvésében korlátozott, fogvatartott, bentlakásos intézményben élő személyt ellátó) szolgáltatás, intézmény, amelynek feladata pszichoaktív szer használó várandós nő gondozása, felügyelete, képviselete, egészségügyi szakkérdésben köteles megkeresni a várandósgondozás felelős személyét, továbbá köteles elősegíteni a várandós addiktológiai szolgáltatónál, vagy a szolgáltató rendelkezései szerint történő ellátását. A felelős személy, illetve az addiktológiai szolgáltató kezelési utasításaitól nem térhet el.

3. Információs, képzési és módszertani szolgáltatások 

A várandósgondozás, az addiktológiai (vagy más egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb.) szolgáltatások összehangolt és következetes munkájához nélkülözhetetlen alapvető szakmai, ellátásszervezési információk kidolgozása, karbantartása és ingyenes hozzáférhetősége, képzések kialakítása és szervezése, módszertani ismeretek kidolgozása és közzététele, ezek folyamatos frissítése, felülvizsgálata, továbbá javaslatok készítése a szakemberek alapoktatását végzők számára.

3.1. Állandó munkacsoport

Az információs, képzési és módszertani szolgáltatásokat olyan szakemberek állandó munkacsoportja végzi, akik az ellátási területen aktívak, gyakorlattal rendelkeznek, ebből adódóan gyorsan tudnak reflektálni a felmerülő ellátási szükségletekre.

A munkacsoportban képviseltetik magukat az ellátásban részt vevő egyes szakterületek, így minimálisan a szülész-nőgyógyász, szülésznői, védőnői (területi, iskolai, kórházi, családvédelmi szolgálat védőnője), háziorvosi, pszichiátriai, addiktológiai egészségügyi, addiktológiai szociális, addiktológiai önsegítő, kórházi szociális munkás, gyermekvédelmi, családsegítő, gyermekjóléti szervezetek ellátásban részt vevő képviselői.

A munkacsoport publikációi az interneten bárki számára, ingyenesen hozzáférhetők.

3.2. Információs szolgáltatások

Minimálisan a következő tartalommal:

1. A várandósgondozás szereplői által javasolható addiktológiai ellátások jegyzéke, ide értve

- egészségügyi szolgáltatásokat (addiktológiai szakrendelők, drogambulanciák, kórházak),

- szociális    szolgáltatásokat     (alacsonyküszöbű,    közösségi    és    nappali        ellátások,     bentlakásos intézmények);

2. Információk a várandósság és a pszichoaktív szerek használatának lehetséges kölcsönhatásairól, ide értve

- addiktológiai alapismereteket,

- új típusú pszichoaktív szerekkel összefüggő ismereteket,

- kockázatelemzéseket;

3. Gondozási   folyamatok   bemutatása   esetismertetésekben,   a   hatékony   segítségkérés,  illetve segítségnyújtás eljárásairól nyújtott tájékoztatás;

4. Jogi információk, tájékoztatók, ezen belül különösen az alábbi kérdésekben:

- A jogi segítségnyújtás intézménye és szolgáltatásai (2003. évi LXXX. törvény);

- Örökbeadás, gyermekvédelmi szolgáltatások;

- A várandósgondozás szereplőinek jelzési és egyéb együttműködési kötelezettségei;

- A magzat és a várandós nő jogai a várandósgondozás folyamatában;

- Ellátotti jogok védelme;

- A kábítószer-használattal összefüggő büntetőjogi szankciók és a várandósgondozás kapcsolata;

5. Fertőző betegségek (szexuális úton, droghasználat útján stb. terjedő fertőző betegségek);

6. Nem kívánt fogantatás megelőzése (fogamzásgátlás);

7. Várandósság észleléséhez kapcsolódó ismeretek (tünetek értelmezése, tesztek használata).

3.3. Képzések

Az információs szolgáltatások tartalmai alapján tervezett multidiszciplináris képzések, amelyek –frontális előadások mellett – interaktív eljárásokkal modellezik az ágazatközi, szakmaközi együttműködéseket (esetmenedzselés, esetkonferencia, kríziskezelés stb. megvalósítását).

3.4. Módszertani szolgáltatások

"Jó gyakorlat”-ok bemutatása, szakmai-módszertani ajánlások, irányelvek kidolgozása, publikálása, felülvizsgálata.

Melléklet: Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai a legális vagy illegális szerhasználó várandós nők felismerésére és kezelésére (Guidelines for the identification and management of substance use and substance use disorders in pregnancy, 2014) xii-xiii

	Ajánlás	Az ajánlás erőssége	Bizonyítékok minősége
Szűrés és rövid intervenció a terhesség alatti kockázatos és ártalmas szerhasználat esetén
1.	Az egészségügyi ellátórendszer képviselői kérdezzék meg a terhes nőt az alkohol és egyéb szerhasználati (múlt- és jelenbeli) szokásairól a terhesség minél korábbi szakaszában és minden találkozás alkalmával.	erős	alacsony
2.	Az egészségügyi ellátórendszer képviselői ajánljanak fel rövid intervenciós lehetőségeket minden alkohol- vagy egyéb szereket használó terhes nőnek.	erős	alacsony
Pszichoszociális intervenciók a szerhasználati zavarok1 kezelésére terhesség alatt
3.	Az egészségügyi ellátórendszer képviselői terhesség alatt vagy posztpartum ideje alatt a szerhasználati zavarral rendelkező nőnek fel kellene hogy ajánljanak egyéni ellátási lehetőségeket2 és komplex kezelést.3	feltételes	nagyon alacsony
Detoxifikálás és a szerhasználat felfüggesztése terhesség alatt
4.	Az egészségügyi ellátórendszer képviselői a lehető legkorábban javasolják az alkoholfüggő vagy más szereket használó terhes nőnek, hogy függessze fel a szerhasználatát, és ajánljon fel orvosi ellenőrzés melletti detoxifikációs szolgáltatásokat, ahol lehetséges, és a magzat veszélyeztetése nélkül alkalmazható.	erős	nagyon alacsony
5.	Az opioidfüggő terhes nőknek az opioidfenntartó kezelést javasolják, mint a detoxifikációt.	erős	nagyon alacsony
6.	A benzodiazepin-függő terhes nők számára fokozatos dóziscsökkentés javasolt hosszú hatású benzodiazepinekkel.	erős	nagyon alacsony
7.	Az alkoholmegvonás utáni elvonási tünetekkel rendelkező terhes nők kezelésére a hosszú hatású benzodiazepinek rövid távú alkalmazása ajánlott.	erős	nagyon alacsony
8.	A stimulánsok megvonása utáni elvonási tünetekkel rendelkező terhes nők kezelésére pszichofarmakológiai gyógyszerezés (nem rutinszerű alkalmazása) javasolt a pszichiátriai rendellenességek kezelésére.	erős	nagyon alacsony
Farmakológiai kezelés (fenntartás és relapszus-prevenció) terhesség alatt
9.	Nem   javasolt   a   rutinszerű   farmakoterápia   az   amfetamin-típusú stimulánsok, a kannabisz, a kokainhasználat esetén.	feltételes	nagyon alacsony
10.	Mivel a biztonságos és hatásos gyógyszerezési kezelési terv még nem bizonyított terhesség alatti alkoholfüggés esetén, ezért minden nő kezelésénél külön kockázatelemzést szükséges végezni.	feltételes	nagyon alacsony
11.	Az opioidfüggő terhes nőknek az opioidfenntartó kezelés (methadon vagy buprenorfin) folytatása javasolt.	erős	nagyon alacsony
Szoptatás anyai alkohol- vagy szerfüggőség alatt
12.	A)      A szerhasználati zavarokkal élő anyákat biztatni kell a szoptatásra, hacsak a kockázatok egyértelműen nem nagyobbak, mint az előnyök. B)          Az alkohol- vagy szerhasználó szoptató nőknek a szerek abbahagyását szükséges javasolni, és támogatni őket; habár a szoptatás és a szerhasználat nem mindig zárja ki egymást.	feltételes	alacsony
13.	A bőrkontaktus fontos a táplálási választástól függetlenül, és szükséges aktívan javasolni a szerhasználó anyának, aki képes az újszülött igényeire reagálni.	erős	alacsony
14.	Azon anyákat, akik stabilak az opioidfenntartó kezelésben (methadon vagy buprenorfin) szükséges biztatni a szoptatásra, hacsak a kockázatok egyértelműen nem nagyobbak, mint az előnyök.	erős	alacsony
Az alkohol- és szerhasználatnak kitett újszülöttek kezelése
15.	A szülészeti ellátást végző egészségügyi ellátórendszernek szükséges, hogy legyen protokollja az opioidnak kitett újszülöttek azonosítására, vizsgálatára, intervenciójára, nem farmakológiai és farmakológiai módszerekkel való kezelésére.	erős	nagyon alacsony
16.	Az opioidot elsődleges kezelésként kell használni a neonatális elvonási tünetetek kezelésére, ha szükséges.	erős	nagyon alacsony
17.	Ha egy újszülöttnek neonatális elvonási tünetei vannak szedatívumok vagy alkohol vagy egyéb ismeretlen szerek miatt, akkor a fenobarbitál a leginkább javasolt kezelési opció.	feltételes	nagyon alacsony
18.	Minden újszülöttet, aki alkoholhasználati zavarokkal rendelkező anyától született, szükséges megvizsgálni a magzati alkoholszindróma tüneteire.	feltételes	nagyon alacsony

Jegyzetek

1. Úgy mint: függőség, kockázatos, ártalmas pszichoaktívszer-használat (alkohol, kannabisz, amfetamin- típusú stimulánsok (ATS), kokain, benzodiazepinek stb.)

2. Megfelelő pszichoszociális és farmakológiai intervenciók.

3. Feltárva az egyéni szerhasználat mintázatát, a pszichiátriai komorbiditást, a családi környezeti és egyéb szociális problémákat.

(1) SUR-P = Substance Use Risk Profile -Pregnancy; alkohol és szerhasználati szokások kockázata, 3 itemes papír-ceuza módszer, alkalmazása a prenatális kezelésben javasolt.

Yonkers, K. A., Gotman, N., Kershaw, T., Forray, A., Howell, H. B., & Rounsaville, B. J. (2010). Screening for prenatal substance use: development of the Substance Use Risk Profile-Pregnancy scale. Obstet Gynecol, 116(4), 827-833.

(2) ASSIST (vers.3.) = Alcohol, Smoking, and Substance Involvement Screening Test; 8 itemes, interjú formájában felvehető módszer, nem kifejezetten a terhes populációra kidolgozott módszer.

Hotham E, Ali R, White J, Sullivan T, Robinson J. Investigation of the Alcohol, Smoking, and Substance Involvement Screening Test (the ASSIST) Version 3.0 in Pregnancy. Addict Disord Their Treat 2013, 12(3), 123–135.

PIP = Pregnancy Information Program; dohány, alkohol és szerek, 200 itemes, számítógépes kitöltési, kifejezetten prenatális klinikáknak kidolgozott módszer.
Lapham, S. C., Kring, M. K., & Skipper, B. (1991). Prenatal behavioral risk screening by computer in a health maintenance organization-based prenatal care clinic. Am J Obstet Gynecol, 165(3), 506-514.